A Sze­ge­den ké­szült fű­szer­pap­ri­ka- őr­le­mény­re nem te­kint­he­tünk úgy, mint a töb­bi ha­gyo­má­nyos fű­szer­re. Tör­té­ne­te több év­szá­za­dos, és leg­a­lább u­gyan­ennyi i­de­ig lé­tez­ni is fog ez a dél-­ma­gyar­or­szá­gi eg­zo­ti­kum a hoz­zá­értő ke­zek kö­zött. Ki­rá­lyok, csá­szá­rok, had­ve­zé­rek, főú­ri dá­mák, földmű­ves pa­raszt­em­be­rek és tu­dó­sok a­la­kí­tot­ták e tör­té­ne­tet a­ka­ra­tuk­kal, szí­vük­kel, vagy né­ha tu­da­tu­kon kí­vül.

A pap­ri­ka fel­fe­de­zé­se

A tör­té­net kez­de­tén, I. I­za­bel­la s­pa­nyol ki­rálynő Ko­lum­busz nagy­sza­bá­sú, me­rész ter­vét el­fo­gad­va út­nak in­dí­tot­ta a ha­jóst In­di­a fe­lé. Az "Új Vi­lág­ból" Ko­lum­busz nem a ha­gyo­má­nyos fű­sze­rek­kel, ha­nem - töb­bek kö­zött - egy ad­dig so­ha­sem lá­tott a­ján­dék­kal tért vissza: egy pap­ri­ka­nö­vénnyel. Ta­lán nem vé­let­len, hogy a nö­vény­két Ko­lum­busz or­vo­sa (­Chan­ca) gyűj­töt­te, meg­é­rez­het­te, hogy év­szá­za­dok múl­va, a ben­ne rejlő gyó­gyí­tó­erő is se­gí­ti majd a vi­lág­hír­név fe­lé.

A nö­vény kez­det­ben E­u­ró­pa ba­rokk főú­ri kas­té­lya­i­nak vi­rá­gos­kert­je­it dí­szí­tet­te, va­la­mint ke­res­ke­del­mi u­ta­kon el­ju­tott Tö­rök­or­szág­ba is. A tö­rök csá­szár ja­ni­csár­ja­i­nak köz­ve­tí­té­sé­vel ke­rült ha­zánk­ba a pap­ri­ka­nö­vény, mely erős volt, mint a bors.

A Pap­ri­ka ma­gyar­or­szá­gi fel­buk­ka­ná­sa

Az 1500-as é­vek má­so­dik fe­lé­ben a ma­gyar ki­rá­lyi csa­lád­hoz tar­to­zó Széchy Mar­git fő­ran­gú asszony kert­jé­ben is dísz­lik már egy vö­rös tö­rök­bors nevű nö­vény (ez idő­ben még e nö­vényt in­di­a­i bors vagy po­gány­bors név­vel is il­let­ték, u­tal­va an­nak vélt e­re­de­té­re).
A pap­ri­ka el­ne­ve­zés a X­VIII. szá­zad­ban buk­kan fel el­ő­ször - í­rá­sos em­lé­kek a­lap­ján - e­zek­ben fel­fe­dez­hető a bors délsz­láv ne­ve: " pa­par".

A Sze­ge­di Pap­ri­ka
Sze­ge­den 1748-­ból ta­lál­juk az el­ső fel­jegy­zést, a­mi­ben a pap­ri­ka