Az első titok

Paprikás krumpli

Gulyásleves

Gombapörkölt

Birkapörkölt
A második titok

Gombakrémleves

Bableves

Zöldbableves
A harmadik titok

Marhapörkölt

Paprikás csirke szegedi módra

Bakonyi sertésborda

Pirított máj

Lecsó

Rakott lecsó

Rakott káposzta rizsesen

Vagdalt hús paprikás lével
Hal és Paprika

Dunai halászlé

Szegedi (tiszai) halászlé

Roston sült ponty

Paprikás ponty

Balatoni sült fogas

Harcsa káposztásan
Varázsszerből - Vitaminforrás

Szegedi halsaláta

Májpástétom

Töltött zöldpaprika

Körözött liptói

Töltött patisszon
Peperi, Piperi...

Káposztával töltött felsál

Pirított bélszín

Rozsdás pecsenye

Rakott felsál
Paprika Jancsi

Lacipecsenye

Rablóhús

Pusztapörkölt - bográcsban

Sörfalatok
A Receptek forrása
  Hal és Paprika
A hal­nak ré­gi időktől fog­va min­dig nagy be­csü­le­te volt a ma­gyar kony­hák­ban - nem u­tol­só­sor­ban azért, mert a Du­na, a Ti­sza s a töb­bi fo­lyó, pa­tak, tó i­gen­csak bő­vel­ke­dett jó­ízű ha­lak­ban. Bor­ne­missza An­na er­dé­lyi fe­je­de­le­masszony sza­kács­köny­vé­ben a X­VI­I. szá­zad­ban a vi­zá­ból ké­szít­hető é­te­lek hu­szon­két-, a piszt­ráng­ból ké­szít­hetők hu­szonnyolc­fé­le vál­to­zat­ban sze­re­pel­nek, de a leg­nép­szerűbb a csu­ka le­he­tett, mert ab­ból negy­ven­fé­le ét­ket írt le a fe­je­de­le­masszony sza­kács­mes­te­re.

A ha­lak i­gen nagy­ra nő­het­tek ab­ban az idő­ben, mert Gá­ti Ist­ván "A ter­mé­szet his­tó­ri­á­ja" című köny­vé­ben o­lyan har­csák­ról ír a X­VIII. szá­zad e­le­jén, a­me­lyek ú­szó lu­da­kat nyel­tek vol­na el - egy­ben; a tok­ról pe­dig az­t je­gyez­te fel­, hogy né­me­lyik ki­fo­gott ál­lat a far­ká­val o­lyan ha­tal­ma­sat tud csap­ni, hogy at­tól a ge­ren­da is ket­té­tö­rik.

A sok­fé­le hal­ból bi­zo­nyá­ra főz­tek már va­la­mi­fé­le hal­le­vest is, de az i­ga­zi ha­lász­lé, a ma­gyar kony­ha e­gyik leg­í­ze­sebb fo­gá­sa csak a X­VIII. szá­zad­ban a­la­kult ki, a­mi­kor a pap­ri­ka hasz­ná­la­ta ál­ta­lá­no­sab­bá vált. A­nél­kül u­gyan­is a ha­lász­lé el­kép­zel­he­tet­len! Az e­gyik leg­ko­ráb­bi le­í­rás sze­rint "...­ponty­ból ké­szült, me­lyet bor­sos lé­ben főz­tek... s a hal­ré­szek fű­sze­re­zé­sé­hez tö­rök­bor­sot (­ti. pap­ri­kát) hasz­nál­tak." Később már több­fé­le ha­lász­léről szá­mol­nak be szem- és íny­ta­núk. E­gyi­kük ar­ról ír, hogy a ti­sza­i ha­lász­lét ponty­ból, csu­ká­ból, an­gol­ná­ból és ke­cse­géből fő­zik, í­ze­sítő­je a pap­ri­ka, hagy­ma és a ba­bér­le­vél.

A ko­má­ro­mi­ba pon­tyot, har­csát, ke­cse­gét tet­tek an­nak i­de­jén, pap­ri­ká­val, vö­rös­hagy­má­val í­ze­sí­tet­ték. A Ba­la­ton mel­lé­kén a ha­lász­lé­be i­gen sok hagy­mát főz­tek, de csak mód­já­val pap­ri­káz­ták meg.

E nagy vál­to­za­tos­ság a ha­lász­lé te­rén mind­má­ig fenn­áll... ér­de­mes meg­kós­tol­ni kü­lön­fé­le vál­fa­ja­it, bár­mer­re jár az em­ber Ma­gyar­or­szá­gon. Itt két faj­tá­já­nak re­cept­jét kö­zöl­jük - a du­na­it és a ti­sza­it. Né­hány más ha­lé­te­lé­vel e­gyütt­, per­sze, mert bár­mily je­les fo­gá­sa is a ha­lász­lé a ma­gyar kony­há­nak, a ká­posz­tás har­csát vagy a szép; pi­ros­ra sült, fel­kun­ko­ro­dó far­kú ba­la­to­ni fo­gast sem hagy­hat­juk em­lí­tés nél­kül!